Nóra mesél

Oliver és a repülő

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy fiú, akit Olivernek hívtak. Egy szép házban lakott, aminek a teteje lapos volt. Olivér imádta a repülőket, és neki is volt egy igazija. Fent parkolt a ház tetején. Oliver reggel felkelt, evett egy kis ropogóst – ő csak így hívta a kedvenc gabonyapelyhét, hiszen úgy ropogott, amikorr ette. Fogat mosott, majd felvette a kék pilótaruháját. Szaladt is fel a tetőre, ahol a színes repülőgép várta. Nem volt nagy a repülő, de annál gyorsabban ment. Oliver beült a pilótafülkébe, és előkészített mindent az induláshoz. Beállította a gombokat és ellenőrzött mindent. Ezután bekötötte a biztonsági övét, és felhívta a központot.
- Haló, haló itt Oliver beszél, az X458-as járat főpilótája. Készen állok az indulásra. Központ, megerősíti?
- Haló, haló, itt a központ. Indulás megerősítve.
És Oliver a jobb kezénél lévő kart elkezdte tolni előre, és a gép lassan felemelkedett. Ment egyre feljebb, már alig látszódtak a házak, amikor Oliver kinézett az ablakon. Még egy kicsit emelkedett, majd beállította a magasságot. Az út felénél felhős lett az idő, és Oliver alig látta, hogy mi van előtte. Egyszer csak észrevett egy fura alakú felhőt maga előtt. Közelebb ért hozzá, és kiderült, hogy az nem is egy felhő volt, hanem egy másik repülő. Gyorsan elrántotta a kormányt balra, hogy elkerülje az ütközést. Sajnos a másik repülő pilótája is ugyanabba az irányba fordította a gépet, így 2 másodperc múlva összeütköztek.
Oliver megrázkódott, azt se tudta, hogy mi történik vele. Elvesztette irányítását a repülő felett, és elkezdett lefelé zuhanni. Na de Olivér olyan ügyes pilóta volt, hogy tudta, hogy a széke alatt van egy mentőmellény. A kormány alatt pedig egy mini mentőcsónakot talált. Ahogy zuhant lefelé a repülővel, kivette a csónakot a helyéről, és megvárta, hogy beleérjen a tengerbe. Nagy sebességgel zuhant a vízbe, de gyorsan kimászott a székből és szerencsére a repülőből is ki tudott menekülni. Felfújta magán a mentőmellényt, majd elkezdte szájjal felfújni a csónakot is. Gyorsan fújt, mert félt, hogy a cápák odaúsznak hozzá. És a cápáknak aztán nagyon éles és erős foguk van. Amikor kész lett a csónak, gyorsan belemászott, így mostmár biztonságban érezte magát. Körülnézett, és sehol nem látott szárazföldet. Kicsit szomorú lett, hogy hogyan fog hazajutni. Talált a csónakban egy evezőt, és elkezdett evezni. Azt, hogy merre evezett, ő sem tudta. Amikor pihenőt tartott, tovább keresgélt a csónak felszerelése között. Talált egy vészjelzőt. Ennek nagyon megörült, mert tudta, hogy ha erre repül majd egy helikopter vagy egy repülő, akkor ezt a vészjelzőt fellövi majd az égbe, az emberek pedig észreveszik és megmentik. Úgyhogy Olivér várt, várt, órákat várt, míg egyszer csak propeller hangot hallott az ég felől. Felnézett, és egy kék helikoptert látott közeledni. Azonnal cselekedni kezdett, és fellőtte a vészjelzőt. Buuuuummmmm!!! Ragyogva nagyot durrant a jelző. Oliver várt. 1 perc múlva a helikopter az ő irányába fordult, és villogott neki a lámpájával. Oliver kiabált, ugrált a csónakban, és nagyon örült, hogy észerevették.
A helikopter egészen fölé repült, a pilóta kinyitotta az ajtót, és ledobtak egy kötéllétra. Oliver elkezdett mászni felfelé, és minden erejét bevetve fel is ért a helikopterbe. Nagyon örült, hogy megmenekült. A helikopterrel visszarepült Prágába, és az első kérdése a helikopter vezetőitől az volt, hogy hol van a repülő, amivel karambolozott. Megtudta, hogy ők gond nélkül megúszták a balesetet, és repültek tovább. Oliver örült és a kalandtól elfáradtan hazament, és megfogadta, hogy most sokáig nem ül repülőre, és inkább keres valami másik elfoglaltságot.